Izgi háttérinfók UNESCO-s kincsekről
Az UNESCO világörökségvédő programját 1972-ben alapították, és ha egy helyszínt felvesznek, biztosak lehetünk abban, hogy bolygónk és az emberi civilizáció páratlanul értékes és pótolhatatlan darabjáról van szó. A lovaggá ütött cambridge-i történész, Christopher Clark nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy körbeutazza a Földet, felkutassa az UNESCO világörökségének helyszíneit és a Bolygónk kincsei sorozatban bemutassa az érdeklődőknek a világ csodáit. A hat epizódban bejár Kairótól és Velencétől kezdve Párizson át egészen Mumbai-ig és Quito-ig számos lenyűgöző helyet. Ha érdekelnek az érdekes háttérinfók kapcsolj augusztus 8. vasárnap 19:55-kor a Viasat History csatornára. ;)
Afrika és az Abu Szimbel-i templomok
A II. Ramszesz parancsára emelt több, ezeréves templomegyüttes kis híján víz alá került a múlt század hatvanas éveiben, amikor Egyiptomban gigászi gátat építettek annak érdekében, hogy a Nílus segítségével áramot termeljenek. A gát hatására hatalmas tó keletkezett, a történészek pedig kétségbeesetten nézték, amint víz alá süllyedhet ez a páratlan világtörténelmi örökség. Ekkor lépett közbe az UNESCO, és ötven ország pénzügyi támogatása mentén egy gigászi projekt részeként elköltöztették és újraépítették a templomokat egy 64 méterrel magasabban fekvő helyen. A templomok több mint ezer kődarabból álltak, és kövenként 30 tonnát is meghaladó súlyt nyomtak. Így az áthelyezésük egy elképesztően ambiciózus, de sikerrel végződő építészeti vállalkozás volt.
Európa és a Kew Gardens
A London délnyugati részén fekvő Kew Gardens botanikus kertben 180.000 növényfaj él, amiből 1.300 veszélyeztetett. Ez ma a földkerekség legnagyobb botanikus kertje. A 18. század óta a világ minden tájáról szállítottak ide növényeket, hogy aztán kutatók sora tanulmányozhassa őket. Részben az itt végzett tanulmányok vezettek ahhoz, hogy teanövényt kezdtek termeszteni Cejlonban, vagy éppen kávébabot Dél-Amerikában – tehát a Kew Gardensben folyó munka a világ gasztronómiájára is komoly hatással volt. A Fungáriumban 1,25 millió szárított gombaféle található, a Herbáriumban pedig nagyjából 7 millió préselt növényfajtát tartanak számon: ezt a gyűjteményt 300 év alatt szedték össze, de ma már annyira szerteágazó, hogy pontos nyilvántartás nincs róla. Magtáruk elképesztően fontos szereppel bír, mert ha egy növényfajta a világban a kihalás szélére kerül, az itt tárolt magok segítségével megpróbálhatják újra elterjeszteni.
India és Elephanta szigetének sziklába vájt barlangtemplomai
Az indiaiak nyolcvan százaléka hindu vallású, és az ország spirituális életének egyik kiemelten fontos helyszíne a Mumbaiból komppal megközelíthető Elephanta-sziget. Itt eredetileg egy hat barlangtemplomból álló komplexum állt, de az idők során ebből három súlyosan megrongálódott, így a látogatók előtt ma már csak három templom áll nyitva. Ezeket a 6-7. század környékén emelték Shivanak, akinek a legnagyobb szobra itt 6 méter magas. Shivat háromarcúan ábrázolják, mert úgy tartják, hogy az egyik legfontosabb hatalmasságuk egyszerre teremtett, megóvott és rombolt – a világ harmóniája egyesült benne.
Latin-Amerika és Ecuador fővárosa, Quito
Quito, Ecuador fővárosa 3.000 méterrel a felszín fölött fekszik, vulkánok közelében és ez az első olyan város, amely felkerült az UNESCO világörökségi listájára még 1978-ban. Alexander von Humboltd német kutató 6.200 új növényfajtát katalogizált a környéken. A természettudóst igazi hősnek tartják errefelé, mert például Kolumbusszal ellentétben ő nem hódítani érkezett, hanem barátsággal, megismerni a helyet. Az inka birodalom templomaira a spanyol hódítók építészeti stílusa telepedett rá a 16. század óta és sokszor vulkáni kőből építették őket. Quito építészetében mór, flamand és olasz stílusjegyeket is találni, a legjellemzőbb építészet pedig a quitói barokk, ami számos stílusjegyet egyesít magában. A város további különlegessége, hogy áthalad rajta az egyenlítő, ezért a város egy pontján állva az egyik lábunk a föld északi, míg a másik a föld déli részén lehet egyazon pillanatban.